Személyek
Kastélyok és tulajdonosaik:
Beck kastély:
Madarasi Id. Beck Lajos, mint velencei földbirtokos Id. Beck Lajos családja a mai Bács-Kiskun megye területéről, a bácsalmási járásból származott. (1773. Nagyapja, Beck Dávid és Berger Sára házasságából összesen öt gyerek született, akik közül hárman (Miksa, Nándor, Hugó) nemességet és „Madarasi” –előnevet szereztek Bécsben, 1895-ben. Id. Beck Lajos (1976-1953) és Kilényi Margit 1900. június 11-én kötött házasságot. Emilia Margit 1901. május 20-án született. Ifj. Beck Lajos 1904. január 13-án. Beck Emilia 1920. október 10-én kötött házasságot Kövér Istvánnal. Ifj. Beck Lajos 1929. október 24-én kötött házasságot Vajda Margittal. Miksa és Nándor gazdag és befolyásos bankárok voltak, Hugó, ügyvéd, majd kúriai bíró.
Nándor (1840-1909.) Közgazdász-bankár. A bécsi egyetemen tanult és kezdte szakmáját a Credit-Anstalt für Gewerbe und Handel-nél majd annak pesti fiókjában folytatta. 1867-től az Angol-Magyar Bank egyik vezetője lett. 1869-től a Magyar Jelzálog Hitelbank vezérigazgatója, a századfordulótól további bankok elnöke.
Miksa (1838-1924) A Cohen pesti bankháznál kezdte pályafutását, majd 1870-től a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank elnöke.
Hugó (1843-1926.) képviselte a klasszikus értelmiségi-hivatalnokot. A pesti és bécsi jogi egyetemen tanult. Először ügyvédkedett, majd 1892-től kúriai bíró volt. 1898-tól kúriai tanácselnök. A Magyar Jogászegylet tagja. A három testvér abban a korban kezdte tevékenységét, amikor a kiegyezés és az ezredforduló közötti nagy birodalmi konjunktúra zajlott. Akkoriban a polgárosodás motorjának a német és zsidó etnikum számított, ehhez igazodott a kor politikai hozzáállása. Hugó és leszármazottai Velencén temetkeztek a számukra jelentős Beck kápolnában. Dacára az emancipálódási kísérletnek, legalábbis Miksa fiát, Marcellt (1872-1945) és lányát, Irént deportálták. Marcell Mauthasuenben halt meg. A többiek többsége viszont túlélt.

Hauszmann-Gschwidt kastély:
Gschwindt Ernő Habár Magyarország egyik leggazdagabb embere volt, önként harcolt négy évet az első világháborúban. Ő az FTC legendás elnöke, a dúsgazdag likőrgyáros, akit ereje teljében ragadt el a halál. Következzék Gschwindt Ernő élete az Újságmúzeumtól! Német származású, katolikus nemesi családban látta meg a napvilágot 1881 szeptemberében. Tegyük hozzá, dúsgazdag famíliában, hiszen az édesapja tulajdonában volt a nagy hírű Gschwindt szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár. A fiú a legjobb iskolákba járhatott. Pesten bölcsészetet hallgatott, majd a heidelbergi egyetemen tanult kémiát, mellette pedig a kereskedelmi akadémiát is elvégezte. Tudatosan készítették fel arra, hogy egyszer átvegye a gyár irányítását. Hamar látszott, anyagi gondjai sosem lesznek. 1901-ben az apja révén egy Baross utcai hatalmas bérház került a 20 éves Gschwindt Ernő tulajdonába, majd a József körút 58. szám alatti és a Károlyi út 14. számnál található bérház is a nevére került. 1907-ben pedig, 26 éves korában átvette a gyár irányítását. Addig jobbára autóversenyzőként került be a neve az újságokba, a Fiat típusú gépkocsijával számtalan túraversenyt nyert, például a Tátrától Fiuméig tartó viadalt is. Három év múlta a szerelem is rátalált és elvette feleségül dr. Tőry Gusztáv igazságügyi államtitkár Edith nevű leányát. Aztán 1914-ben kitört a világháború. Gschwindt Ernő számára nem volt kérdés, hogy a harcmezőre megy, ahol négy évet szolgált és több harcban is részt vett. 1915-ben írták meg a lapok, hogy a Gschwindt gyár 1000 palack szörpöt és 1000 palack konyakot küld a frontra adományként. Egy kérésük volt, hogy az a katonai alakulat is kapjon belőle, ahol a vállalat vezérigazgatója, Gschwindt Ernő is szolgált. A háborút túlélte, visszatért a likőrgyárba és a munkájának köszönhetően a cég kiemelkedő eredményeket ért el. A gyártulajdonos a politikába is belekóstolt, Törökbálinton nyert választást és került be konzervatív politikusként a nemzetgyűlésbe. Ferencvárosi kötődésüként és a helyi labdarúgócsapat tehetős szurkolójaként elvállalta 1923-ban, hogy ő legyen az FTC elnöke. Meghaladta a korát. Amikor 1924-ben például a magyar-válogatott csúfos, három-nullás vereséget szenvedett Egyiptomtól a párizsi olimpián, Gschwindt volt az első, aki kijelentette, ideje, hogy bevezessék Magyarországon a profi futballt. Pénzt is áldozott rá, nem véletlen, hogy a profi státusz bevezetése után a Fradi is szárnyalt. 1929-ben mégis a lemondását fontolgatta, ám meggyőzték a maradásról. Kritikus volt, 1930-ban például kijelentette, a magyar sport legnagyobb veszedelmének tartja a primadonnakultuszt, azt, hogy a játékosokat mai kifejezéssel illetve, túlsztárolják. 1931-ben aztán mégis lemondott, bár a csapat meccseire ugyanúgy kijárt. A lemondásakor még kifizette az együttes dél-amerikai túráján felhalmozott tetemes tartozást, aztán vette a kalapját. Volt munkája bőven, hiszen a likőrgyára már számtalan vidéki helyszínen megtelepedett. Dúsgazdag ember lett, olyannyira, hogy egyes számítások szerint egy időben Magyarország 10 leggazdagabb embere közé tartozott. Boldogan, gondtalanul élt a feleségével és a három gyermekével (két lányuk és egy fiúk született), amikor 1932-ben 51 éves korában váratlanul rosszul lett a Velencei tónál található villájában. Magas láz gyötörte, így végül egy pesti szanatóriumba szállították. Ott az orvosok megállapították, hogy egy tályog miatt súlyos vérmérgezést kapott, és sajnos menthetetlen az állapota. Mikor örökre lecsukta a szemét, az ágyánál ott volt a felesége és a gyermekei is. Mindenkit sokkolt Gschwindt Ernő halálhíre. A gazdaságot, a politikát és a sportot is. A Fiumei úti sírkertben tartott temetésén rengetegen voltak, a sírhoz pedig a koporsót a Fradi futballistái vitték könnyek között. Ott volt a szomorú eseményen Brüll Alfréd, a rivális MTK 56 éves elnöke és mecénása is. Ő a temetés végén a zöld-fehér játékosokhoz fordult és a következőt mondta elhaló hangon: „Nagyon sajnállak benneteket fiúk. Sokat veszítettetek. És látjátok, a ti elnökötök – mint mindenben – ebben is megelőzött engem.” Nyugodj békében, Gschwindt Ernő!

Manndorff kúria:
Báró Manndorff Géza, Velence Tükrös nevű részét vásárolta meg az 1890-es években. Hogy képviselői munkáját jól elláthassa, az időigényes tükrösi birtokot eladta 1905-ben és helyette a falu belterületén vásárolt kúriát. (Ezen épület építtetője ismeretlen.) A kúria jelenlegi formája átalakítás eredménye. A kúriát kisebb park övezi. A bárói család 1923-ig használta az épületet, ekkor capelloi gróf Wickenburg Márknak és feleségének, muraszombathi, széchyszigeti és szapári Szapáry Eszter grófnőnek adták el. Wickenburg Márk császári és királyi kamarás, főhadnagy, közös külügyminisztériumi osztályfőnök, majd magyar királyi kereskedelemügyi államtitkár lett. A gróf 1924-ben, felesége 1944-ben hunyt el Velencén. Mivel a házaspárnak nem volt gyermeke, a kúriát a Szapáry rokonság örökölte, majd rövid ideig a Nemeskéri Kiss família volt a tulajdonos, egészen az államosításig. A II. világháborúban megsérült épület a község tulajdona lett, a helyreállítás után a községháza költözött a falai közé. Jelenleg is a Polgármesteri Hivatalnak ad otthont.

Meszleny kastély:
A velencei Meszlény kastély még a 18. század második felében, barokk stílusban épült, majd a 19. század elején klasszicista stílusú szárnyakat építettek hozzá.
A környék egykor legnagyobb birtokosának számító Meszlény családnak több kastélya is volt Velencén, amik közül ez, a 7-es út közvetlen közelében lévő a legősibb. Az 1700-as években épült 18 szobás épület egészen 1945-ig a Meszlény család tulajdona volt, majd ekkor a minisztériumnak adták bérbe. 1948-tól állami tulajdonba került, és 20 évig gyógypedagógiai intézetként működött, amíg fel nem épült Velencén az intézet új épülete. A 60'-as évek végétől a Vörösmarty Termelőszövetkezethez került, 1968-tól a TSZ konyhája üzemelt benne. Ebben az időben kezdett el leamortizálódni a kastélyépület.
A rendszerváltás után a rendkívül jó környezeti adottságokkal rendelkező, erősen leromlott állagú kastélyból szinte minden mozdíthatót elvittek. 1992-ben magántulajdonba került, és pár évre rá meg is kezdődött az épület felújítása, bővítése, ami az idők során abba is maradt. A kastély újjáépítéséhez szánt vadonatúj téglák évek óta az épület parkjában hevernek bontatlanul.

Meszleny-Wenckheim kastély:
A Velence város , Tópart utca 52 alatt található Meszleny–Wenckheim-kastélyt a csalai Kégl György nászajándékul építtette 1888-89-ben. Lánya, Anna Meszleny Benedek felesége volt. Az épületet Say Ferenc fehérvári műépítész tervezte. A fokozódó infláció következtében 1921-ben gróf Wenckheim Ferencnek eladták ezen házukat. A kastélyból 1945 után általános iskola lett. Ma városi Könyvtár és házasságkötő terem, valamint a Velencei Helytörténeti Egyesület működik az épületben. A mellette elhelyezkedő futballpálya az egyik legszebb kilátással rendelkező pálya az országban.

Winckenburg kastély:
A kúria Velence Tópart u. 34. szám alatt található, építési ideje ismeretlen. A XX. század elején a Peék család tulajdonában áll, melynek egyik tagja, Peék Gyula 1903-tól a település plébánosa volt. Az I. világháború után capelloi gróf Wickenburg István vásárolta meg az épületet, akinek öccse, Wickenburg Márk is akkoriban lett velencei birtokos és kúriatulajdonos. István gróf 1910 és 1917 között Fiume és a magyar-horvát tengerpart kormányzója volt, majd a Vöröskereszt Egylet főmegbízottja lett, Fiume városa pedig díszpolgárává választotta. Lánya, Wickenburg Mária-Márka a katolikus leányegyesület a KALÁSZ helyi vezetője volt. Wickenburg özvegye és Mária-Márka grófnő a II. világháború alatt eladták a kúriát a Pirkner és Czetner cégnek, amely lőszeresládákat gyártott az épületben. Az államosítás után nádüzemet létesítettek a kúriában, amelyet akkor át is építettek. Itt kapott helyet az I. számú orvosi rendelő is. Mellette 2002-ben újították fel a volt gróf Wickenburg kastély épületét és falai között a 2*-os Helios Hotelt alakították ki.
Velence ősi családjai: / az 1930-évektől még ma élő leszármazottak