Tematikus séták

A Margit vonaltól a Meszleny-kastélyig, Beck-kastély (április 27.)

Első sétánkat a II: világháború településünkön átfutó védvonalának szenteltük, mivel meghatározta Velence lakosainak sorsát. Valamint felkerestük a Beck kastélyt és a Meszleny kastély romos épületét. A séta felelőse: Ludmann Ágota

A Margit vonalról: A Margit-vonal Magyarországon keresztül futó védvonal volt a második világháború idején, amely a Drávát és a Dunát kötötte össze. A Margit-vonal vonalvezetése a Dunától kezdődően, délnyugat felé építették ki, a Duna-Kisláng-Tabajd-Velencei-tó-Balatonfőkajár-Marcali-Nagybajom-Gige-Nagyatád-Dráva folyó irányában.

Velencén igen nagy harcok voltak, naponta váltották egymást az oroszok a németek, a magyarok. Heteken keresztül dolgoztatták az épkézláb embereket, a zsidókat, sőt a végén asszonyokat és gyermekeket is elvittek tankcsapdát ásni.

A Meszleny kastélyt ekkor tették tönkre minden mozdíthatót eltüzeltek, megettek mindent

A velencei Gschwindt kastély maradt a legépebb, Svájci védelmet élvező kórház volt.

Részlet a Velenceblog bejegyzéséből:Velencén igényesebb munka kellett, mert míg Martonvásár és Gárdony esetében biztosan a polgári lakossággal végeztettek sáncmunkát, nálunk Meszleny Ignác elmondása szerint munkaszolgálatosokkal robotoltatták végig a harckocsiárok építését. A mai velencei „Jóbarátok” presszó hozzávetőleges helyén akkor álló Füredi-féle bolt és kisvendéglő („Rózsa vendéglő”) –a háború után Halászcsárda- épületében szállásolták el őket. (Füredi Imre, a tulajdonos, ekkoriban éppen a tavon bujdokolt a bátor Moharos Lajos halász segítségével –tisztelet érte Moharos úrnak; Füredi úr szülei pedig már Auschwitzban… Tehát az építés november elejétől december elejéig, a front megérkeztéig tartott. Nevezetessége volt még a védelmi állásnak a Meszleny család kastélya, amely a Velencei tó keleti oldalán egy dombocskára épült és kiváló kilátást nyújtva, valóságos erődöt képezett. Míg a kastély a vasút-műút oldalán állt, tőle keletre a túloldalon állt egy major, több gazdasági épülettel és ez is körkörös védelemre volt berendezve, tehát erős támpontot képezett.”

Amennyiben Mike József úr és mások közlése helytálló, a háború után, 1955-65 között tűnt el a hadművek jó része. Részben akadályozta a földművelést, részben szemetet hordtak bele, részben tereprendezés temette be, részben veszélyes volt. Velence déli részén mára nincs ismert nyoma a Margit Állásnak. Nagy István úr (helyi vadász) információja szerint Tükröspuszta (emléke) vonalában van még gyalogsági árok –maradék, viszont megállapíthatatlan, hogy az a Margit Állás része volt-e, vagy az 1945 márciusi német előretörés ellen emelt alkalmi szovjet védmű része.

A Margit vonal közelében helyezkedik el a Beck kastély, mely ma Ulicza József családjának tulajdona. Az egyesületi tagok belépést nyerhettek a családi otthonként működő helyreállított épületbe. Sok érdekes információt tudtunk meg a kastély újraépítésének történetéből, a számtalan nehézségről, melyet a korabeli építőanyagok beszerzése jelentett. A kert és a belső tér számos ritkaságot rejt, a régi épületrészek újrahasznosítását, a világháborús belövések nyomait, a pad és a madáritató eredetének történetét. Az országosan elismert helyreállító munka településünk hírnevét öregbíti.

Sétánk utolsó állomása a legősibb Meszleny kastély mára enyészetté vált rom-maradványa volt. A balesetveszélyes épületben még felismerhetőek az egykori épületrészek, az árkádos folyosó, a pincelejárat, mely az udvaron található kijáratnál ér véget. Az épület jelenleg felújítás alatt áll.

Történelmi egyházak, Református, katolikus templom (Május 25.)

Második sétánk alkalmával a velencei templomokat kerestük fel. (A séta felelőse: Kiss Eszter Zsófia)

Ritka alkalom, hogy betekintést nyerhessünk az egyházak belső életébe, olvashassuk a Historia Domus bejegyzéseit, beléphessünk a templomok olyan részeibe is, amelyekbe amúgy nem kap bejutást a látogató.

A Református templom épületében kezdődött a séta, Pápai Szabó György Tiszteletes Úr segítségével megismerhettük a templom beosztását, tereit, a történelmi kegytárgyakat és láthattuk a felújítás után új belsőt és külsőt kapott épületet. A tereprendezés még tart, de elkészülte után méltó helye lesz a szertartásoknak. A hitélet történetével is megismerkedhettünk, a háború alatti kalandos értékmentéssel, a legrégebbi bejegyzések pedig megmutatták a község soha nem könnyű életét a történelem folyamán. A kertben megtekintettük a Millenniumi kopjafát és a hozzá tartozó márványtáblát a falon.

Ezután a katolikus templom következett, elsőként Kiss Eszter Zsófia mesélt a templom történetéről, a harangokról, majd Nagy Károlyné Melinda volt a vezetőnk, szintén sok érdekességet árult el a templom életéből, láthattuk az oltárt és a sekrestyét közelről, olvashattuk az ismertetőket azokról az értéktári javaslatokról, amiket most személyesen tekinthettünk meg. (Pld. a Szent Anna oltárkép.) A templomban található még a mártír Meszleny Gyula ereklyéje is, szintén elolvashattuk a történetét. Reményeink szerint hamarosan felújításra kerülhet itt is a belső tér.

Érdekesség: 1829-ben fejezték be a katolikus templomot, 30. jan. 17-én szentelték fel.

Jézus neve ünnepe. Jan. 6-a, Vízkeresztet követő 2. vasárnap. Mozgó ünnep. A mai napig tartják a templomszentelés ünnepét.

A Velencei-tó élővilága, Madárvárta, Akvárium-ház, hajókirándulás a Szúnyog szigetre. ( Június 29.)

Következő hosszú sétánk keretében a tó növény és állatvilágának gazdagságát mutattuk be az érdeklődőknek. A séta felelőse: Kiss Edit

„Sétánk” során a Dinnyési madárvárta, az agárdi Akvárium-ház és a sétahajóval átszelt tó segítségével kaptunk átfogó képet a gazdag élővilágról. A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike. Területe 26 km², a felület harmada nádassal borított. A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava: a víz hőmérséklete elérheti a 26-28 °C-ot is. Gazdag élővilága, növény és állatvilága egyedülálló.

Növényzet: A tó mentén a legjellegzetesebb fajok a gyékény, a hínár, a nád és a tengermelléki káka. Ritkasága a különféle mocsári kosborok jelenléte.

Állatvilág: Fontosabb állatfajok a tavon és környékén

Madarak:

barna rétihéja

búbos vöcsök

dankasirály

kanalasgém

kékes rétihéja

kis vöcsök

nagy kócsag

bütykös hattyú

tőkés réce

vetési lúd

vízityúk

Emlősök:

vaddisznó (a rezervátumban)

vidra

Hüllők, kétéltűek:

Vízisikló

Kecskebéka

Mocsári teknős

Halak:

A tóban 26 féle növényevő és ragadozó hal él, köztük

Ezüstkárász

Ponty

Csuka

Süllő

Velencei temetők: Református, Zsidó, Katolikus temető és Molla Szadik, Decsy Károly, Wickenburg Márka sírja. (Beck kápolna), Meszleny temető. (2019. szeptember 03.)

Negyedik sétánk a gesztenyefa sorral kísért temetőink meglátogatását foglalta magába. (Felelőse: Galambos Mihályné, Bognár Zsuzsa)

Sétánkat a református temető bejáratánál nyugvó tatár-üzbég szerzetes sírjánál kezdtük. Az Üzbegisztán csatagáj törökségéhez tartozó iszlám hitű Molla Szadik – eredeti nevén Iszhak Szadik – az Aral-tó partján született 1836-ban. A Molla előnév mutatta, hogy írást és olvasást ismerő, a Koránt magasabb szinten tanulmányozó mohamedán szerzetesjelölt volt.
Vámbéry Ármin neves keletkutató, őstörténész és nyelvtudós hozta magával Khívából Magyarországra. Mekkába akart Vámbéryvel eljutni, ami aztán nem adatott meg számára és hazájába sem tért már vissza. Budapesten az MTA Könyvtára keleti kéziratok osztályának altisztje lett, emellett többeket is tanított a tatár, üzbég s más nyelvekre.
Íróként és fordítóként is ismert. Meséket és mondákat fordított magyarra és tett közzé több közép-ázsiai nyelvből Csatagáj (Csatagai) Izsák néven. Legnagyobb munkája Arany János: Rege a csodaszarvasról c. költeményének csatagáj török nyelvre fordítása, ami azonban soha nem jelent meg nyomtatásban (MTA Kézirattár).
Amikor Vámbéry Ármin elment Magyarországról, a velencei Hauszmann családnál helyezte el munkatársát és barátját, Molla Szadikot. Később Szadik Izsák egy velencei asszonnyal élt együtt, jól beszélt magyarul, a velencei emberek szerették, tisztelték. Bár iszlám hitét soha nem hagyta el, mégis jó barátságot ápolt a helyi tudós tiszteletes lelkésszel, Decsy Károllyal, (aki 51 évig volt Velence református prédikátora. Az ő végső nyughelye a régi temető területén található, ma már műemléki védelmet élvez.)
Molla Szadik életének utolsó éveiben sokat betegeskedett a szívével. 1892-ben hunyt el, s mohamedán szertartással és katonai tiszteletadással temették el a velencei református temetőben. Sírját a Velencei Református Egyház közösség, a Lakiteleki Népfőiskola és az egyik parlamenten kívüli párt közösen újíttatta fel.

A zsidó verses feliratú sírkövek a református temető szélén helyezkednek el, sajnos a történelem nem kedvezett a sírköveknek, sokáig elhanyagoltan bújtak meg a bozótban. Velence teljes zsidó lakossága odaveszett a holokauszt borzalmaiban, emiatt is feledésbe merültek az ott nyugvók. A sztráda építése sok sírkövet megsemmisített a katolikus részen is, emiatt a most látható fejkövek tudatos elrendezés eredményei. Jó állapotban maradtak fenn, kivehetőek a magyar és héber nyelvű feliratok. 2014-15-ben került sor a zsidó temető méltó helyrehozatalára, melyre pályázati pénzből került sor. A sírkövek dokumentációja is elkészült, Pápai Szabó György református tiszteletes jóvoltából.

A katolikus temető elhelyezkedése is érdekes információkkal szolgált, az időrendben temetkezés szokása például lehetővé teszi, hogy képet kapjunk egyes évek elhalálozásainak számáról. A ravatalozó területe a „Senki földje”, itt ér össze a két felekezet temetkezési területe, hajdan kisgyermekek nyughelye volt ez a rész.

A katolikus rész látnivalói többek között: Az ismeretlen első világháborús honvédek síremléke, Gróf Wickenburg Márka és szüleinek közös nyughelye, az övék volt a mai Hlios motel épülete. Édesapja fiumei kormányzó volt, Márka néni pedig a velencei gyerekek mentora, az egyházi életben is kimagasló munkát végzett. Nagy nélkülözésben élt élete végén, az ő végakarata szerint került szüleivel egy sírba. Számos velencei pedagógus nyugszik a katolikus részen, terveink szerint egy közös kopjafával tisztelgünk majd emlékük előtt. A település katolikus papjai érdekes módon nem itt nyugszanak, a Meszleny család temetőjében alusszák örök álmukat, ezzel is elismerve szolgálataikat a falu népének. A temető érdekességei még a régi kerekeskutak mindkét felekezet részén, a mai napig ezekből nyerik a vizet a locsoláshoz.

A település legrégebbi idejéből is találhatók sírok, ezek a Meszlenyek családi sírkertjébentalálhatóak, megtekintésük csak engedéllyel történhet, Nagy Károly egyházfi segítségével léphettünk be a területre. Az ősök, Velence betelepítői nyugszanak itt, számos nagyon szépen faragott síremlék, kereszt alatt. A család mellett az őket munkájával segítő személyzet is sírhelyet kapott, a sírkertben 1848-as honvéd is nyugszik, Driquet Péter személyében. A Manndorff család sírjai is itt helyezkednek el, az övék volt a mai polgármesteri hivatal épülete, megemlítendő, hogy Manndoff Géza Kandó Kálmán munkatársa volt. A temető mai elrendezése Meszleny Ignác érdeme, az ő elgondolása kapcsán kerültek mostani helyükre a sírkövek, a temető hajdani növényzete is megtervezett volt. Minden évszakban nyíltak virágok a sírokon. Mára sajnos csak a törökmogyorófák maradtak meg, Náci bácsi örökségeként, aki azóta már szintén a családi sírkertben alussza örök álmát.

A régi ravatalozóként használt Beck kápolna a két temetőrész határán helyezkedik el. Eredetileg a Beck család kriptája volt, a mai napig benne találhatóak a család hamvai, az előtéri rész funkcionált ravatalozóként, amíg el nem készült az új épület. A madarasi Beckek is Velence meghatározó nemesi családjai közé tartoztak, a tulajdonukban lévő kastély ma igen jó állapotban található meg az újtelepi részen. Az Ulicza házaspár 30 éves munkája nyomán nyerte vissza régi fényét.

Az új ravatalozóval szemben található az 56-os mártír, Némedi Varga László emlékműve, a tatabányai laktanyánál lőtték agyon amikor fegyverért mentek társaival.

Itt található az urnafal is, valamint a bemosásos temetkezést szolgáló szépen kialakított rész, az elhunytak nevét tartalmazó réztáblákkal.

Elmondható, hogy Velence temetői számos titkot rejtenek, amit sétánkon láthattunk csak egy kis töredéke a település történelmének. Köszönet a sok információért vezetőnknek és Nagy Károlynak!

A túra felelőse: Szegediné Éva

Bence-hegyi pincesor, borospincék, présházak

A 19. században már elterjedtek a kőből épített présházak, melyekhez az alapanyagot a Velencei-hegység kőbányáiban kitermelt gránit és kvarcit adta. A kőpince és présház építéséhez több ember és mester is kellett, aki értett a pince boltozásához, tetőépítéséhez, nádazáshoz is. A présházak fala sárfal, 20-30 cm-es mély sárral összerakott alappal. A sárfal anyaga az agyagos föld, melyet feláztattak, majd szalmát, töreket szórtak rá. Ezután lovakkal megtipratták, talicskával odahordták az alaphoz. A falat a mester rakta vasvellával. Egyszerre fél méteres darabot lehetett felrakni, majd 2-3 hét száradás után lehetett folytatni a 61-65 cm széles fal felrakását, 1,5-2 méter magasságig. A tetők felépítéséhez a faanyagot a Kárpátokból vették a fakereskedők, a borításhoz a leggyakrabban használt nádat a Velencei-tó adta. Ezen három pincénél nagyobb a présház, mint a pince. A présházban tartják a szőlőműveléshez, permetezéshez és a szürethez szükséges tárgyakat, anyagokat. Általában van egy priccs, ahol megpihenhetett a fáradt gazda. Ezeknél a pincéknél használják az előkertet is, virágok, vetemények találhatók benne. Itt szoktak kondérban főzni a munkásoknak és a családnak, valamint sátoros ünnepeken.

Pincesor, védendő utcakép

A pincesor valamikor a Meszleny temetőtől indult, de az M7-es autópálya építése kettévágta. A megmaradt folytatás van a képen. Itt a mai napig aktív „boros élet” folyik. A pincegazdák szükség esetén segítenek egymásnak a munkavégzésben. A szüret után közösen örülnek a munka gyümölcsének. A Liber oltárkő ceremóniájának évenkénti megünneplésével avatják, kóstolják az újbort. Ilyenkor egymás pincéjébe is átmennek, együtt főznek, időnként zenélnek. Azon a területen, ahol nem volt fúrt pince építésére alkalmas terület, ott kőboltozatú, kívül földdel borított pincét építettek. A kőboltozatú pincék helyén a boltív alakjának megfelelően kifaragták a földet. A domború földhátra rakták a boltívet kőből, majd a pince fúrásához hasonlóan a kész kőboltozat alól kiszedték a földet. Később bókonyokkal (boltozat sablon) épültek ezek a pincék falusi építőmesterek vastag deszkából készült, alul 3 m széles, 1,5 m magas pince bókonya segítségével. Először kiásták a gödröt és a pince fundamentumát, majd megrakták a pince oldalfalait kb. 20 cm-es alappal. Ezután az oldalak mellé méterenként téglából oszlopokat raktak. A téglák közé legfeljebb homokot tettek, a téglák billegését akadályozva ezzel. Az oszlopokra 1-1 gerendát fektettek és erre állították a bókonyokat 70 cm távolságra egymástól. A bókonyokat bedeszkázták és erre rakták a boltozat anyagát. 1 hét múlva kiszedték a tégla oszlopokat, a gerendákat és a deszkákat. A pince elejét nem készítették el, így könnyen kivihettek mindent. Végül a pince elejét is felépítették kőből. A boltívre földet terítettek, ezt fű nőtte be. A földes részt a pince tetejének nevezik.

Sárgaföldes úti lyukpincék

A Velencei-hegység településein bizonyítottan már a korai középkortól termesztettek szőlőt. Az 1960-as évek végén egész sor partfalba fúrt, épület nélküli lyukpince jelent meg a Sárgaföldes dűlőben. Itt kaptak helyek azok a szőlősgazdák, akiknek a Pincevölgyet kettészelő M7-es autópálya építésekor lebontották a pincéjét. A bor kultusza köré szerveződő programok csúcspontja a minden évben május végén megrendezésre kerülő Szent Orbán-napi hegyünnep. Ez a terület legegyszerűbb pince formája. Löszbe vájt, barlangszerű bortároló helyek. Eleje vályoggal beépített egy ajtós deszkaajtóval zárt. Forrás: L. Simon László A lyukpincéket télen fúrták, általában 3 ember munkájával. Egyszerre 2 ember dolgozott és váltották egymást. Egyik ember ásóval, csákánnyal fúrta az agyagos sárgaföldet, a másik lapáttal kidobálta rövid nyelű szerszámokkal. Amikor elérték a kellő hosszúságot, akkor szellőzőlikat vágtak rá ásóval. Oldalfalát lapáttal simára gyalulták, majd kiégették szalmával. Az égetés hatására kemény, mázatlan cseréphez hasonló réteg képződött. A lyukpincék hossza mindig a szőlősgazda szükségleteitől, szőlőjének nagyságától függött. Legtöbbször 2-2,5 m szélesek, 1,8-2 m magasak a likpincék, így biztonságos, nem szakadnak be.

Vörösmarty Pince

A présház a település szélén, a Szőlőhegyen, szabadon álló, téglalap alaprajzú, részben földbe vájt, dél felől kontyolt, nádazott nyeregtetővel fedett épület, nyugati oldalához tapadó, fél nyeregtetős toldalékkal. Déli homlokzatán kétszárnyú bejárat és kétzsalus ablak, újabb szerkezetekkel. Hátsó oromfala téglából rakott, kétszer tört ívű. Tőle DK-re melléképület, kontyolt nyeregtetős, félig földbe vájt, tetőtér beépítve, rövid oldalán a nádfedésen ökörszem ablakok. Előtte faragott szőlőprés, márvány tálcáján 1869-es évszám. Felújítva. A déli homlokzaton a több versét itt író, Vörösmarty Mihály emléktáblája. Kápolnásnyéken született Vörösmarty Mihály 1800-ban, itt töltötte gyermekéveit és életének utolsó éveit. A Bence-hegyen (Velence szőlőhegye) Vörösmarty-pincéje vendéglőként üzemelt a múlt század utolsó éveiben. Az 1800-as években a költő gyakran megpihent itt. A Bence-hegy északkeleti lejtőjén még a felszabadulás előtt létezett egy Vörösmarty sétány és pihenő, ahol a hagyomány szerint sokat sétált a költő. Akkoriban majálisokat is tartottak itt. Ma már a sétány és az emlékhely alig található meg. Vörösmarty Mihály több versét is itt írta, a táj szépsége sokszor megihlette a költőt. Idősektől tudjuk, hogy a tengerszem mellett lévő márványasztalon írta a „Vén cigány” című versét. A még álló régi épületek között érdekes népi épületeket fedezhetünk fel, ilyen a nádfedeles, egyszerű Vörösmarty-présház, amely a szőlővel együtt hajdan a költőé volt. Sajnos évek óta nem látogatható. Az épületet az 1960-as évek végén állították helyre. Falára a következő szövegű tábla került: „Műemlék jellegű présház. Épült XVIII – XIX. század fordulóján. Egykor Vörösmarty Mihályé volt.” Jelenleg magánkézben van, felújították.

Sára Szűcs Lajos pincéje

A település szélén lévő pincesorban, részben a domboldalba vájt, téglalap alaprajzú, nádazott nyeregtetővel fedett pince-présház. Alapozása és falai a talaj szintjéig kőből rakottak, a felmenő falak vályogból. A hosszfalak a homlokzati fal elé nyúlnak, fedett előteret képezve. Présházban nyitott fedélszék, a pince első szakasza téglaboltozatos, a hátsó földbe vájt. Épült a 19. század első felében. Népi műemlék.

Liber oltárkő

2006-ban kerül felállításra a míves oltárkő, Velencén a Bence-hegyen az alsó Pincesoron. Libert a szőlő és a bor isteneként tiszteltek a kelta-római korban. Itt találtak rá az eredeti kőmaradványra.1718-ban kezdték a hegy szőlővel történő betelepítését. Az első sikeres betelepítőt Bencze Istvánnak hívták, később róla nevezték el a hegyet, Bence-hegynek. Kupi László, Velence történetének kutatása közben talált rá az eredeti oltárköre a Nemzeti Múzeumban. Innen jött az ötlet az oltárkő újbóli felállítására. A felállítás Vári István építőmester és Richter Ferenc kőfaragó munkáját dicséri, akit már több szobor felújítása kapcsán említettünk. Liber Pater vagy Dionüszosz legjobb barátja Ampelosz, akit Até (a káröröm és irigység istennője) csellel megölt (egy sziklahasadékban lelte halálát). Dionüszosz odasietett és kérte az isteneket, adják vissza barátját. Csoda történt, Ampelosz Dionüszosz szeme láttára kelt fel és a szeme előtt kezdett átváltozni. Törzse szőlőtőkévé, ujjai ágakká, haja szőlőfürtökké vált, két lába pedig gyökeret vert. Csakhamar egész kert keletkezett. Dionüszosz kezével préselte bikaszarv kupájába, rájött, hogy ez az új ital nagyon finom. Amerre járt, mindenütt elterjesztette a szőlőművelés és a borkészítés tudományát. Kultuszában, ünnepeiben fő elem a bor és a tánc. 2006-ban egy régi, szép hagyományt elevenített fel a helyközség. Az újbor megforrásának idejére esik a Liber Pater ünnepe, mikor is az újborral locsolják meg az oltárkövet. A Liber Pater megáldja az újbort és áldást kér a következő évi termésre. Térden állva kóstolja meg az újbort, amelyet lopóval töltenek a szájába. Utána sorba járják a pincéket és sorban minden újbort megkóstolnak. (Az 1980-as években több esetben vöröskeresztes karszalagos „mentőegységek” talicskával tolták haza a résztvevőket.)

Szent Orbán szobor

„Szent Orbán, akit itattak és vesszőztek - érdeme szerint” A Bence-hegyen a Sárga földes úton 1984 májusában Orbán napján állították fel Szent Orbán szobrát, amely Richter Ferenc munkája. Jelenleg a Panoráma és Sárga földes út közötti téren található. Szent Orbán az utolsó fagyos szent. Ha Orbán megvédte a termést a fagytól, akkor borral kínálták meg a szentet, ha viszont fagykáruk lett a gazdáknak, akkor megvesszőzték a szobrát.

A vén borász szobra

A helyi kőszobrász, kőfaragó mester, Richter Ferenc Által készített szobor a Bence-hegyen. A Sárgaföldes úton található, nagyjából a szobrász pincéjével szemben. A mester 53 évesen, 1999-ben alkotta saját költségére a művet, amint az éves borünnep (A hegyi Szent Orbán-ünnepségek) kinőtte magát és az addig szokásos Sárgaföldes úti helyszín nem volt már elég. Így az eredeti talpazaton álló Orbán szobrot levitték a Vörösmarty pincénél található parkolóba és, hogy ne maradjon üresen a talpazat, a művész egy hónapon keresztül napi 8 órában alkotta meg a Vén borászt szabadon, modell nélkül. A névadást Vörösmarty Mihály Vén cigány c. verse ihlette.

A szobor sóskúti puhamészkőből készült, de szemben a korábbi Orbán szoborral, melyet már erősen kikezdett az idő, ez speciális szerrel kezelt (steinfestiger), mely beivódik a kőbe és így keményebbé válik, időtállóbb lesz.

A séta felelőse: Kiss Eszter Zsófia

Nadapi szintezési ősjegy

Nadapon van a térképészet és az építészet egyik legfontosabb meghatározójának, a magasság mérésnek magyarországi legfőbb viszonyító pontja, a Nadapi szintezési ősjegy. Ebből mindjárt kettő is van, az un. Adria feletti szint, valamint a később meghatározott Balti szint Főalappontja. Azért települtek ide, mert ez a terület, a Velencei-hegység a Kárpát medence legöregebb és legstabilabb képződménye. Minden ország saját tengerének közép szintjét határozta meg viszonyító magasságul, amit un. Felsőrendű szintezéssel telepítettek szét területükön és határozták meg tengerszint feletti magasságát. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül Magyarország az Adriai-tenger középszintjét vette alapul, amit a trieszti kikötő mólóján mértek meg. Az eredeti Nadapi Ősjegy ennek alapján települt. A szintezési ősjegyet az 1888-ban állított emlékmű jelöli. Az alappont érdekessége, hogy a XIX. században, amikor létrehozták, még kevés európai országban határoztak meg ilyen szintezési hálózatot. Magyarország első országos szintezését 1873-1913 között végezték. Ekkor alapszintfelületnek az Adriai-tenger középszintjének a trieszti Molo Sartorio mareográf mércéjén 1875-ben meghatározott évi középértékén áthaladó szintfelületet választották. Nadap főalappont magassága ebben a rendszerben 173,8385 m, ami később az ún. nadapi alapszint kezdőértékét adta. A másik a Balti szint, (Balti tenger szintje Kronstadtban) a Varsói Szerződés államainak egységes katonai magasságmérését szolgálta, de meghonosodott az építészetben és a térképészetben is, nem kis kavarodást okozva, ugyanis a kettő között 63.5 cm magassági eltérés van. Mindkettő használatos ma is. Rendkívül szép környezetben fekszenek, közel egymáshoz, közkedvelt kiránduló helyen. Táblák és turista jelzés vezet hozzájuk, ami a nyári idegenforgalmi rendezvények helyszíne is egyben. Az ősjegyek közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött felmérésnél ebből kellett kiindulni. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát 1888-ban végzett mérés alapján 173,8385 m-ben állapítottak meg. Mivel az Adria középvízszint ismételt mérése 9 cm-rel eltért az 1875. évi méréstől, ezért az Adria középtengerszint helyett bevezették a nadapi alapszintet. Ez azt jelenti, hogy a magasság nem a tengerhez képest, hanem egy képzeletbeli felülethez képest értendő, amely 173,8385 méterrel van a nadapi jel alatt. Ez a pont az ország geológiai szempontból legállandóbb pontja. 1960-ban rendelték el, hogy a kelet-európai szocialista országokban az Adriai alapszintről a Balti alapszintre kell áttérni. Ekkor a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (kronstadti) alapszintre, amely 67,47 cm-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint. A Nadap főalappont magassága így 173,1638 m, a balti alapszinthez viszonyítva (B173,1638 m).

Sétánk innen a nadapi focipálya átszelésével a panoráma útra vezetett, ahonnan megközelítettük a nem túl széles körben ismert tengerszemet. Útközben a természet ajándékaival lettünk gazdagabbak, termések és gombák szüretelésével, persze csak módjával!!!

A Bence hegyi tengerszem

Vezető: Galambos György

A hegy észak-keleti oldalán három felszíni kőbánya, egy tengerszem található, valamint kőfalmaradványok.

Elsőnek a tengerszemet látogattuk meg, sajnos jelenleg nem található benne víz-de jól látszik a három lépcső, mely a tengerszem partjához ért - mert aszályos volt a nyár. A szélén található kútban - mely táplálja a tengerszemet - egy ősforrás, abban viszont látszott a víz szintje. Annak idején innét vették az emberek a vizet a szőlők permetezéséhez, valamint a vadak egyik itatóhelyéül szolgált. A régi elbeszélések szerint Vörösmarty Mihály gyakran időzött itt, állítólag egy márvány asztal és pad is volt a partján. Annyi bizonyos, hogy a 30-40-50-es években a fiatalok kijártak ide, annyi víz volt benne, hogy csónakázni is lehetett a felszínén.

Sajnos a szőlőművelés kihalása és az építkezések előretörése miatt a feledés homályába veszett az eldugott terület, jelenleg a vadásztársaság tulajdona, benőtte a bozót.

A tengerszem mélyen fekvő terület szélén érdekes, emberi kéz alkotta rakott kőfalmaradványok figyelhetőek meg, hosszan elnyúlva a tájban. Mindenféle kötőanyag nélkül, egymásra téve formálnak sáncot, mesterséges határvonalat képezve. Mély, szintén emberi beavatkozást sejtető mélyedések is láthatók, egyes szakértői vélemények szerint ezek állatok tartását szolgálták, a tetejüket ágakkal fedték le. Az előzetes kormeghatározás szerint a késő bronzkori ill. kelta kor emlékei ezek. Egy helyütt kőből kialakított „áldozati oltár” látható, benne kör alakú mélyedéssel. Körben ülőhelyül szolgáló lépcsőzetes peremek találhatók. A kelták szent növényei, így a mahónia és a mogyoró szintén megtalálható a területen. Tudott tény, hogy éltek itt a kőkortól kezdve, számos a közelben talált régészeti lelet bizonyítja. A kövek nagy része építőanyagként szolgált a település házainak alapjához, de még így is imponálóan sok kő maradt a sáncok helyén.

Sajnos anyagi forrás híján nincs feltárva a helyszín, pedig akár országos szinten is érdeklődésre tarthatna számot.

A Bence hegyi kilátó

A Bence-hegyről csodálatos kilátás (körpanoráma) nyílik a Velencei-tó teljes területére, valamint Nadap településre. Legfőbb veszélyeztető tényező a beépítés, cserjésedés. Helyi védettséget élvez, a kilátó közelében védett növények találhatók.

1965-ben épült egy olajfúró torony átalakításával egy kilátó a hegy tetejére, amelyet 1988-ban életveszély miatt bontottak le. Nagyon népszerű kirándulóhely volt, kis padokkal, asztalokkal körülvéve, ahol az idelátogatók megpihenhettek.

2015-ben elfogadták a tervpályázatot az új kilátó megépítésére. Kruppa Gábor és Merkel Tamás terve alapján épült meg a látványos épület, egyesek szerint nyíló virágra, vitorlára hasonlít, melyet a VADEX üzemeltet. Az új kilátó ünnepélyes avatása 2018. márciusában volt. Esténként színes fényjáték látható a kilátó falát megvilágítva. Országosan népszerű úticél, a közeli parkolóban büfé várja a túrázókat.